Elmémben még létezel!

 

Elmémben még tisztán látom,
Izzott benned a parázs, s lángoltál ezer fokon.
Tüzet szítottál bennem, mely égő sebet hagyott.
Hegek borítják testem és a lelkem,
de e lángok közt veled, s karjaidban égtem.
Ki a tűzzel játszik megég, voltak rá intelmek,
Veled égni mámor, sorvadó lelkemnek.
Szorosan öleltél buja vágyakkal,
perzselted a bőröm lávaként a nyáladdal.
Így emlékszem Rád, így élsz a fejemben,
Magas lett a mérce, de hálás vagyok érte.
 
Zizi
                          �


Címkék: Hangoskönyv