Utolsó levél Münohoz
Leírtam, elmondtam milliószor, ezerszer és százszor, mennyire szeretlek, és mi az, amit irántad érzek. Piedesztálra emeltelek soronként, minden egyes írásomban, de arról sosem beszéltem miért! Sem a folyamatról, mi az, ami ezeket az érzéseket, gondolatokat gerjesztették bennem.
Most elmesélem a történetem. Aki követi az írásaimat, Ők képben vannak, hogy már a hangodba bele szerettem. Az első Veled töltött estém egy csoda volt számomra, és első látásra Örök szerelem. Voltak viszont napok, hetek mikor megingott bennem az érzés, és azt gondoltam nem lesz ebből semmi ezért tovább kerestem az “igazit” (már tudom végig ott volt mellettem). Nem bíztam és nem hittem, tele voltam kétségekkel, és nem mondtam, nem szóltam. Már bánom. Féltem és nem mertem nyitni mert annyi és oly sok titkom volt. Szégyelltem ezeket a titkokat. Pedig ez mind Én vagyok. Egy testileg, lelkileg meggyötört Nő (de ez egy másik történet) voltam akkor. Aki nem tudja merre tart az élete. Elveszett, kétségbe esett és hatalmas szívem csak a szeretetre vágyott. Erre jöttél Te és minden megváltozott...megváltoztattad az életem, már nem féltem. Erősnek éreztem magam, szerethetőnek, szerelmes lettem az érzésbe, az emberbe, Akivé melletted váltam, és azt hittem majd örökké tart, (nem tartott). Elvittél kirándulni, számomra ez volt a mérföldkő és ez a pillant volt életem legcsodásabb hétvégéje, és ekkor döntöttem el, hogy merni foglak szeretni, és bármi is történik mindig így lesz. (azóta is így van).
- 2018.jan.12.péntek
Megérkeztünk a szállásra, kicsomagoltunk, és nyakunkba vettük a várost kerestünk egy éttermet, ahol megvacsorázhatunk. Egy hangulatos kis vendéglőt találtunk a sétáló utcán, a vidám élőzene meg adta a hely varázsát. Mindenféle náció vidáman, önfeledten eszegetett, táncolt, beszélgetett a hangulatos kis faházban. Mi is rendeltünk vacsorát, és mialatt vártuk, hogy a helyi különlegességet kihozzák, táncolni próbáltunk. De hamar leültünk mivel idézem” túl erotikusan táncolsz” megálljt parancsolt a táncnak. Hát leültünk és jó kislány módjára viselkedve csacsogtunk a társasággal. Majd meg kaptuk a fenséges vacsorát és már jóllakottan araszoltunk vissza a szálásra. A barátokkal még összeültünk az egyik szobába, és folytattuk az estét egy közös iszogatással és zenéléssel. Mikor elfáradtunk szépen félre vonultunk a saját kis hangulatos szobánkba. Hangulatos volt és otthonos. Egy nagy ágy, amin kényelmesen hempereghettünk egész este, szolid berendezés, kellemes megnyugtató hangulat. Odakint szakadt a hó, bent viszont kellemes meleg volt. Alig vártam, hogy végre csak ketten legyünk Te és Én. Be sem értünk a szobába, de már azonnal egymásnak estünk. Gyorsan le kerültek a ruhák, és fantasztikus érzéki sexbe kezdtünk. Izzott a levegő körülöttünk. Egész nap erre a pillanatra vártam, és a reggelre, hogy melletted ébredhessek boldogan, önfeledten és érezzem az egész hétvége csak az enyém végre. Végre nem kell menned reggel haza, az egész napot Veled tölthettem, nem kell éjjel, hajnal egy óráig várnom Rád, se heteket se napokat. És végtelenül hálás voltam érte.
- 2018.jan.13.szombat
Viszonylag korán kb. 8 –kor ébresztett a szervizszolgálat a reggelivel. (még sosem reggeliztem Veled) Mivel nem szoktam reggelizni a kávé után a reggeli háromnegyedét Veled etettem meg. Én beértem pár falat tojással és sajttal, finom gyümölcslével aztán célirányosan a fürdőbe vezetett az utam, ahová legnagyobb örömömre követtél és a forró zuhany alatt a magadévá tettél. Imádtam minden pillanatát, ahogy hozzám simultál a forró vízsugár alatt, miközben habosra kented rajtam a tusfürdőt. Érzéki volt és tökéletes a nap elkezdésére. Frissen, fitten készen álltunk a napra. Kezdő túrázóként nem megfelelő öltözetben vágtam Neki a Tátra, jeges, csúszós hegyeinek. Tükör jég volt az út, melyen úgy csúszkáltam mintha jégkorcsolya lett volna a lábamon, bakancs helyett. Hálás voltam, amiért akár hányszor majdnem megcsókoltam a talajt, erős karjaidba kapaszkodhattam. Nem előttem és nem mögöttem mentél, hanem mellettem, mint egy társ, támasz, pár. Sokat nevettél Rajtam, és esetlen próbálkozásaimon, ahogy küzdöttem minden megtett lépéssel a gravitáció ellen. Mire felértünk az ulticélhoz teljesen leizzadtam, a lábaim kocsonyaként remegtek alattam, és mivel nem voltam épp edzésben a megfeszített izom munka hatását erősen éreztem csirke lábaimban. Minden lelki erőm össze szedve sem voltam képes fel küzdeni magam a második tóhoz is, így közös el határozással szomorúan és csalódottan visszafordultam az ott álló menedékházba, és egy forró kávé kíséretében vártam, hogy visszaérjen a társaság. A látvány és annak az élménye, hogy eddig is eljutottam legbelül büszkeséggel töltött el. Mivel a kirándulás előtt pár hónappal még az is csoda volt, hogy egyáltalán tudok járni (Szintén egy másik történet). Most, már képes lennék rá, és bármire, ha lehetőségem lenne rá... (de már nem lesz) Lejönni a hegyről már sokkal könnyebben ment, és gyorsabb is volt, annak ellenére, hogy fel akartál ültetni a lovasszekérre...de nem hagyhattam, hogy abba a megalázó helyzetbe kerüljek, lefele már ha gurulok is vagy csúszok akkor is lemegyek saját lábon. (így is lett). Már egészen ránk sötétedett mire leértünk a kocsihoz a parkolóba. Éhesek voltunk, kellemesen elfáradva ismét el mentünk vacsorázni, útközben pedig megcsodáltuk a várost és ittunk forralt bort egy külső kandalló mellett melegedve. Csináltunk pár turistás képet, közben összefutottunk egy másik magyar csoporttal, akik jól megdobáltak hógolyóval, egyik szerencsésen épp hátba kapott, miközben egy idilli kép készült Rólam egy kőszobor mellett ülve. Kis társalgás után tovább folytattuk az utunkat a szállásra, ahol megint elő kerültek az alkoholos üvegek, whisky, diópálinka és sör. (világ leg rosszabb lombója Nálam) Nem kellett sokat innom, viszonylag hamar mámoros állapotba kerültem, és úgy döntöttem Én elteszem magam másnapra. Ezzel az aznapi buli is le lett zárva, mert Te is követtél. Sajnos nem sok mindent tudtunk már csinálni, egy röpke menet után hamar be aludtunk. De Én még hajnalba sikeresen meg kavarodtam picit...talán nem kellett volna whisky-t innom (attól mindig bajban vagyok), mert felébredtem hajnalba és nem tudtam hol vagyok. Bolyongtam a házba WC-t keresve mire rájöttem ott van a szobába (szégyen) de akkor és ott vicces volt, főleg mikor kiderült, milyen bolond vagyok. Jót nevettem saját magamon aztán aludtunk tovább.
- 2018.január.14.vasárnap
Reggel picit másnaposan ébredve, jót nevetve az esti szösszenetek, tébolyultságom miatt. Megint csodásan indítottuk a napot. Összegabalyodva, ölelkezve forró karjaid közt ébredtem és csodás volt. Imádtam az ilyen reggeleket és a tudat, hogy megint Velem töltöd a napot leírhatatlan örömmel töltötte el a lelkemet. Reggeli után öltöztünk és újabb csoda várt Rám. Ki indulva az előző napból kicsit lazábban öltözve (megint rosszul) úgy gondoltam megint kimelegszek a sok sétától kevesebb ruhát vettem fel (bánatomra) Ez a nap nem a sétáról szólt, nem gyalogoltunk km-eket hegynek fel a jeges úton...helyette a libegőre vártunk legalább egy órát a –11C-ban egyhelyben toporogva, (én meg csiniben fagytam halálra) Mily ironikus...Már tudom, ha télen túrázok csak melegen és rétegesen, csúszásmentes cipőben szabad. (tapasztaltam) De akkor fogalmam sem volt róla, nem kaptam útitervet, sem pontos információt, minden meglepetés volt miképp az egész út is. (picit hülyén is éreztem Magam) Lerázva magamról a gondolatot, hogy itt helyben fogok megfagyni, és szégyent hozok rád, mosolyogva tűrtem a hideget még ha vacogtam is közbe, mert Érted megérte. Érted mindent szívesen megtettem volna akár mit is kérsz, és az önérzetem sem hagyta volna, hogy egy kis hideg miatt rosszul érezzem magam vagy épp Te. Jól tettem mert mikor felértünk a csúcsra mindent kárpótolt a látvány, az élmény. Itt is estem keltem, egyszer majdnem a lábad is kirúgtam alólad. Hiába a hótaposó. Ha nem csúszásmentes… (megint hülyén éreztem magam). Gyönyörű voltál a pillanatban mikor kisütött a nap és a szakadó hó ezüstpornak tűnt, ami beborította a csodás tested, személyed egész lelked. Hihetetlen boldogság lett rajtam úrrá és tudtam soha az életben nem kell más férfi az Életembe mert itt áll mellettem egy félisten, a megtestesült csoda emberi formában. Fent az Olimposzon...istennőnek éreztem Magam ott és akkor Veled, melletted. Tudom. Neked ez talán megszokott Nekem viszont egy új élet kezdete, egy más életérzés, ami lenyűgözött. Amiért egész életemben hálás leszek. Kellemesen átfagytunk, csináltunk pár csodás, feledhetetlen képet majd visszaindultunk a városba. Mivel kellőképp átfagytunk jó ötletnek tűnt, hogy az utolsó órákat egy termálban töltsük el. Fürdő volt meleg víz nem, csak a zuhanyzóban találtam elég forró vizet, ami a csontjaim mélyére hatolva át melegítette el fagyott végtagjaim. De kit érdekelt lényeg csak az volt, hogy Veled lehetek semmi más nem számított csak a közelséged. A jakuzziban szívem szerint az öledbe ültem volna, és engedve az érzéseimnek öleltelek, csókoltalak volna. De nem voltunk egyedül így a tisztesség azt diktálta ne tegyem (jól tettem e nem tudom). Túl hamar vége lett ennek a csodás hétvégének, és soha többet nem jöttél úgy hozzám, mint előtte. Valami megváltozott, hogy mi a mai napig nem tudom. Én a végtelenségig szeretni kezdtelek, Te viszont eltávolodtál...
Utolsó levelem, utolsó kérdésem mi történt?
Zizi
Ui: sosem derült ki mi változott, köszönöm, hogy eddig követtetek, ha lesz új élményem és életérzésem majd írok, addig viszont megválok a klaviatúrától egy időre. És várom, hogy újabb élmények töltsék meg az elmém, amit majd megosztok Veletek Puszi szeretlek mindörökké
Zizi
