Sóvárgó emberek, élettelen életek!
Sóvárgó emberek, élettelen életek, ami leginkább jellemzi napjainkat.
Adott egy bohém fiatal, ki keresi helyét, életét, érzéseit, értékeit a világban, de nem találja. Adott egy üzletember, ki építgeti összeomlott életét, kutatja Önmagát, félve, hogy valamiről lemaradt, keres kutat valamit, amiről Maga sem tudja mi az. Közbe azt mondja Neki már mindene megvan. Adott egy ereje teljében élete legjobb éveiben járó munkájában elhivatott katona, aki csalódásokkal telve, reményvesztetten kapaszkodik bármibe, ami egy picit kizökkenti monoton egyedülálló életéből. Bár városok, országok választják el Őket egymástól, egyvalami mégis közös bennük. Keresik az igaz szeretetet, ami lehet egyszer nem is a távoli jövőben a karjukban volt, mégis elengedték, mert azt hitték van még valami, ami jobb, ami több. Kufárkodnak az érzésekkel, míg nem tudják mit keresnek, sosem fogják megtalálni. Az embereknek magukkal kellene tisztában lenni elsősorban, mielőtt a vágyaik hajszolásába kezdnének. Vágyaik elmúlnak, alább hagynak a mértékek, és közbe bele sem gondolnak mennyi embert tesznek maguk körül tönkre. Nem nézik a hátrahagyott hamu kupacot, amit a hirtelen jött vágyuk lángjaiban emésztettek fel. Tovább mennek és hajszolják a semmit, hajszolják azt, amiről fogalmuk sincs mi!?
Ez lenne az élet?
Pillanatnyi mámorért, életért- életet?
Zizi
