Elveszett emlékek sorai"
Elém térdel s felém tornyosul, mint egy Isten az Olimposz hegyén,
kaján mosoly húzódik az arcán, gyönyörű méz barna szemei csillognak,
mint ezernyi csillag a nyári éjszakán.
Nézem minden apró mozdulatát, s követni kívánom,
bármire is készül, azt mindet akarom.
Lassan felemelkedek a sarkamról és szorosan a kemény melléhez simulok,
mélyen beszívom édes illatát, nem bírok betelni Vele,
miközben lágyan karjaiba von.
Pezseg a vérem, lüktetnek az ereim, minden hullámokba tör Rám,
érintése tüzes lángnyelvként perzseli a bőröm.
Szorosan tart miközben simogat, és kezei felfedezőútra indulnak...
Lassan elvesztem az eszem, azt sem tudom, hogy hirtelen hol vagyok,
minden apró csók, mit ajkaimra lehet forró tűzként emészt el.
Megszűnik a külvilág, forog a szoba,
kéjes nyögések törnek fel a mellkasom közül.
Szinte ordítja a testem, hogy akarlak Édesem.
Csukott szemeim lassan kinyitom, és megpillantom a férfi ragyogó szemeit,
melyben ugyan azt a szenvedélyt látom lobogni, ami Engem is hatalmába kerített.
Résre nyitja száját, finoman mosolyogva, óvatosan az egyik keze a nyakamra csúszik,
és államat fel emelve édes csókot nyom az ajkamra.
Finoman távolabb tol magától, fejemet még mindig tartva,
Én ragyogó szemekkel tátott szájjal varom, most mi fog történni.
Várom a folytatást, akarók még csókot sokat,
Érintést milliót, minden sejtem üvölt a Férfiért, Csináld már "szuggerálom fejben,
hogy mit adni kíván tegye meg Velem.
de ekkor ajkait résre nyitja és szájából, mint az élet forrása aranyló lávafolyamként
a nyálát a számba csorgatta, mint az isteni nedű az élet elixírje.
Ambrózia az istenek eledele, oly mohón habzsoltam és akartam még!
Lángoltam, örült erővel tört Rám a vágy, akartam a férfit talán mindennél jobban.
Mint egy drogos én Tőle lettem függő.
Akartam minden percben, akartam, hogy hozzám érjen.
Lennék a rabszolgád egy egész életen át, súgtam volna a fülébe,
ha nem féltem volna az elutasító választól.
Így csak ki élveztem a pillanatot, amely már örökre a rabjává tett.
Zizi
