Néha
Néha jól vagyok,
Néha nem annyira!
Néha társaságra vágyok,
Néha csak magányra.
Néha vágyakozok,
Néha csupán elfogadok.
Néha minden jó,
Néha az űr romboló!
Néha megbotlok,
De mindig felállok!
Zizi
Utazóm
Részletek
Kezünk egymásba fonódva nyugszik a párnán, ujjaimat ujjai közé fűzöm és erősen megszorítom, jelezvén kelessz Nekem. Érezlek és nem akarlak elengedni. Finom csókot lehel a nyakamra, hálásan még jobban hozzá préselem a hátam a mellkasához. Másik kezével szorosabban magához ölel, melytől egész testem újra izzani kezd, és apró elektromos kisülések járják át a testem minden porcikáját, mialatt libabőrössé válik egész testem. Még egy apró csókkal üdvözöl és simítja végig ernyedt, elcsendesedett testem vonalát. Jól eső érzés abban a rendíthetetlen nyugalomban el bódulni karjaiban, minden negatív energiát kizárva a tökéletes pillanatból Vele, mellette.
Zizi
Korona..
Annyi mindent lehetne erről írni, most mégis képtelen vagyok meg fogalmazni azt a zűrzavart, ami a világban és a lelkemben zajlik ebben az időszakban.
Igen...vírus pusztít, a világban. A Föld anya meg bosszulja, amit ellene el követtünk, és most csodás gyógyulása megy végbe, mert a pusztító az ember maga a négy fal közé szorul, hogy mentse gyarló életét.
A Föld nagytakarítást végez.! Ha mi emberek nem vagyunk képesek hálásnak lenni azért a ki zsákmányoló életért amiért itt lehetünk, a Föld a jó ég, majd rá ébreszt Minket, hogy értékeljük, amit kaptunk. Minden egyes percét, minden egyes lélegzetvételnek, amit megtehetünk. Ébredjetek fel!
A Föld haldoklik, de meg újul!
Meg gyógyítja önmagát az által, hogy levedli magáról az embert, mint egy parazitát Mert azok vagyunk. Mind!
Meddig lehet valakit, valamit kizsákmányolni? És eldobni, mint egy használt papír zsebkendőt!? (ami miből is készült,) Ohh igen fából, kivágjuk, feldolgozzuk, el dobjuk.????????????,,
Minden életet felhasználunk saját Önös érdekből. Mert nekem legyen!
De még meddig?
Mikor már nem lesz mit?
Tanuljatok már. Kérlek! Kérek Mindenkit, legyen kicsit tekintettel másokra is..ne halmozzunk ,ne fosszuk ki az emberiséget ne törjünk meg lelkeket, és ne tiporjunk Senkit a földig, mert nem ismerjük. Lehet pont az az ember tenne meg érted bármit, és mindent, akit Te eltipornál, mert nem érdekel mások sorsa. Mert önző módon elfelejtettünk embernek lenni!
Maradj emberi, alázatos, optimista, és segítőkész. Hamarabb át vészeljük ezt az egészet, ha nem a rettegés, hanem az egymásra való figyelés teszi ki a napjainkat!
Igen nagyon nehéz, igen Én is félek, rettegek mit hoz a holnap..de az holnap lesz!
A mát pedig megélem!
Vigyázzatok magatokra, és egymásra, mert csak egyszer élünk, azt tegyük jól!
Maradj otthon!
Zizi
Apróságok
-hümmögsz mikor vezetsz (édes)
-hangosan és önfeledten nevetsz
-grimaszolsz mikor (butaságokat) mondok
-higgadt vagy minden körülmények között
-átölelsz (mert ez jár Neked)
-kényeztetsz
-meg kérdezed mi a problémám (mert észre veszed ha van )
-kinevetsz ha hisztizek
-nem ítélkezel
-evés előtt puszit adsz
-hozzám bújsz ha fáradt vagy
-Nálam várod a vigaszt ha bánatos vagy
-együtt főzünk finomat (kivéve grillen a halat)
-az illatod, melytől mélyen alszok
-a gátlástalanságod
-perverz mosolyod
-és az, hogy mindent akarsz és el is veszed
-mikor az éjszakai berregőm vagy
-mikor mögém bújsz és átkarolsz
-ahogy egymásra hangolódunk tudat alatt
-ahogy megéled Velem a pillanatot
-ahogy kedvesen körbe szimatolsz (mint egy vadászkopó)
-ahogy nevetsz a cetlijeimen melyeket ide-oda el dugok
-a hisztijeidet
-A csillogó szemeidet
És, hogy "az van Ami Van"!
Mert érezlek!
Zizi
Gondolat foszlányok..
Szeretem, ahogy megérint.
Imádom mikor hozzám ér, és áhítattal siklik tenyere végig a testemen finoman, lágyan, mégis olyan buja szenvedéllyel.
Imádom apró, felfedező csókjait, puha felfedező cirógatásait.
Az érzést, amit ki vállt belőlem, amitől libabőrös lesz, és megremeg a testem.
Ajkaim remegnek, epednek a csókjáért,
Kezem megragadja, közel húzom kérek még!!
Zizi�
Pillanat
Hálásan nyögök fel és kezdek vonaglani karjai közt. Minden apró érintés lángoló nyomot hagy puha érzékeny bőrömön. Az éjszaka félhomályba burkolja vágytól remegő testemet, ahogy egymásba fonódva kapcsolódunk test, és lélek abban a tökéletes pillanatban. Lágy, finom, puha, gyengéd érintések, ölelések amivel magához húz és oda láncol.
Zizi
Life
Képzeletben visszatérek a mi kis faházunkba a havas erdő mélyén melyet mi teremtettünk a mókuskeréknek tűnő hétköznapjainkba, egy kis apró házikót messze mindentől, magasan a hegyek ölelésében a mi kis magányunkban elcsendesedni a külvilág zajától és csak egymásra figyelve ölelkezve szerelmesen, kedvesen, és meghitten a mi kis világunkba. Ezt teremtettük meg, egy társasház első emeleti lakásának a fürdőszobájának mélységes, magával ragadó csendjében, pár gyertya és illó olaj egy pohár ízletes bor, és egymást ölelő karjai közt, melyet vissza vágyok a maga kis miliőjébe, a maga kis szívem mélyén dédelgetett hatalmas érzéki csodába, amit volt lehetőségem (…) oldalán megélni. Vissza vágyom minden percét, (...) minden gyengéd, és néha vadul, szenvedélyes érintését a testemen. Fejben visszatérek a szex-től, és illó olajoktól áporodott testnedvektől illatozó kis helyiségben, ahol vissza kívánom azt az igazi felszabadult férfierőt, amely birtokba vette a testem, órákon keresztül. Az izzadtság cseppekre a tarkómon, vadul szétzilált hajam tincsekben állva árulkodtak a heves vágy kiteljesedéséről, remegő ajkaim és lábaim mind arról árulkodva mily szenvedélyesen vettük egymást birtokba (…)-al. Az érzésre, ami már örökre belevésődött a testembe, és a lelkembe. Önfeledten tudtam átadni magam a férfinak, aki csak apró érintéseivel is olyan mélyen felkorbácsolta a szenvedélyem, mint eddig senki, és soha. Vágyom rá, de nem csak ezek miatt a szenvedélyes órák miatt, hanem mert több volt ez a képzeletbeli burok, mint egy szenvedélytől túlfűtött aktus. Több mert egyszer az életemben azt éreztem végre otthon vagyok (…) karjaiban. Végre egyszer azt éreztem megtaláltam a mi kis világunkban a helyem, amit éveken át kerestem. Több mint egy-két Átmulatott éjszaka, mert (…) -hoz mindenhogy kapcsolódni tudtam. Karmikus kapcsolat, melyet talán évtizedeken át vonzok és élek át újra meg újra. Kapcsolat, mely lehet most végre beteljesedhet, vagy örökre a mélységbe temethet.
Zizi
Sóvárgó emberek, élettelen életek!
Sóvárgó emberek, élettelen életek, ami leginkább jellemzi napjainkat.
Adott egy bohém fiatal, ki keresi helyét, életét, érzéseit, értékeit a világban, de nem találja. Adott egy üzletember, ki építgeti összeomlott életét, kutatja Önmagát, félve, hogy valamiről lemaradt, keres kutat valamit, amiről Maga sem tudja mi az. Közbe azt mondja Neki már mindene megvan. Adott egy ereje teljében élete legjobb éveiben járó munkájában elhivatott katona, aki csalódásokkal telve, reményvesztetten kapaszkodik bármibe, ami egy picit kizökkenti monoton egyedülálló életéből. Bár városok, országok választják el Őket egymástól, egyvalami mégis közös bennük. Keresik az igaz szeretetet, ami lehet egyszer nem is a távoli jövőben a karjukban volt, mégis elengedték, mert azt hitték van még valami, ami jobb, ami több. Kufárkodnak az érzésekkel, míg nem tudják mit keresnek, sosem fogják megtalálni. Az embereknek magukkal kellene tisztában lenni elsősorban, mielőtt a vágyaik hajszolásába kezdnének. Vágyaik elmúlnak, alább hagynak a mértékek, és közbe bele sem gondolnak mennyi embert tesznek maguk körül tönkre. Nem nézik a hátrahagyott hamu kupacot, amit a hirtelen jött vágyuk lángjaiban emésztettek fel. Tovább mennek és hajszolják a semmit, hajszolják azt, amiről fogalmuk sincs mi!?
Ez lenne az élet?
Pillanatnyi mámorért, életért- életet?
Zizi
Kapcsolat
Mikor a lélek nem kapcsolódik, a test nem felel, és nem érez, csupán elfogad.
Elfogad egy érzést, és megéli ,de kiteljesedni nem képes.
Mert a lelke nem kívánja, nem érzi, nincs benne a pillanatban.
Halott tárgyként engedi meg magának, a másik személynek, hogy kedvére tegyen, még akkor is ha nincs benne érzelem..
Gúzsba kötött pillanat, álmaimban meg maradt.
Az emberek vágynak egy érzésre, azt hiszik tanulható..azt remélik megkaphatják egy embertől, aki képes volt valaha tiszta szívvel szeretni. De a velejáró felelősséggel mar képtelenek megbirkózni, miután a vágyuk tárgyát meg kapják. Nem kérhetjük egy ember pici darabját, hogy csak kóstolgassuk aztán visszaköpjük, mert nem olyan édes., és csak azt együk meg ami Nekünk kell belőle..Az ember törékeny..nem adhatunk minden éhezőnek egy-egy falatot, mert a végén el fogyunk.
Zizi