Hullócsillag


Igazán már nem is fáj,
Csak lebegek az űrben,
Miként a csillagok egyként a milliók közt,
Ragyogok magam az égen.
Nincs társuk,de mégis ragyognak,
Az embereknek néha irányt mutatnak.
Fohászkodnak hozzá,
Gyönyörködnek  benne,
De elérni nem lehet csak,
Elzárni a lelkünkbe.
Gyönyörködünk benne,
Mikor szerelmesen nézünk az égre,
Bár néha hullócsillag lesz belőle.
Mint egy ember mikor kialszik a fénye,
Elfelejtik mit adott a lelkünknek még élve!

Zizi