Pokoli útvesztő



Megszűnünk és el múlunk,
Mi volt régen ,azért már nem sírunk.
Elbúcsúzom szótlanul,
Könnyem sem hull mostantól.
Emlékeid elásom, fájó lelkem ne lásson.
Olvadt ólom szarkofágja,
Nem ez volt a szívem vágya.
Utolsó levelem egyszer majd megtalál,
S tudni fogod most mi fáj.
Elmerengek múltunkon, szerettelek nagyon-nagyon.
Megmutatni nem tudtam, ez lett már az Én utam.
Egy út amelyen kísértél, min  egy darabig mellettem lépkedtél.

Zizi