Őrület

Mint Sűrű köd a tó fölött,
Lopakodsz a ház előtt.
Látlak, érezlek nem bújsz el.
Csak Te vagy aki őrültnek nézel.

Nézlek, ahogy settenkedsz,
Hátad mögé leselkedsz.
Nem e fürkésznek árnyékok,
Mert érzed titkon ott vagyok.

Látlak, érezlek a lelkemmel,
Szemem elől miért bújsz el?
Tilosban jársz úgy érzed?
Csak igaz szavad, mit Én kérek.

Téged látlak mindenhol,
Ki ajkaimra fényt csókol.
Borulj hát a keblemre,
Súgd szavaid fülembe.

Mondd el, hogyha vétkezel,
Úgy könnyebben engedlek majd el.
Sűrű köd is felszáll majd,
Szívem jobban nem hasad.

Zizi