Mámor
Egy üveg bor, egy altató,
És végre álmok Nélkül hajtom le fejem.
Egy apró rezdülés, mi meg dobogtatja szívem.
Nem hallok már semmit, testem ,lelkem ellazul,
Mint sötét pokol az ég alatt visszavonulót fúj.
Nehéz érzés ég veled,
Fájó kétség égek Veled!
Elnyomom a bánatom,
Hülye szívem nem hagyom.
El vetted a lelkemet,
Sötétbe dob mindened.
Mondanám,hogy ég Veled,
De mámorba égve kérlellek.
Miért e kín?
Miért e fájdalom?
Hisz megfogadtam,
Bántani magam soha többé nem hagyom!
Zizi
És végre álmok Nélkül hajtom le fejem.
Egy apró rezdülés, mi meg dobogtatja szívem.
Nem hallok már semmit, testem ,lelkem ellazul,
Mint sötét pokol az ég alatt visszavonulót fúj.
Nehéz érzés ég veled,
Fájó kétség égek Veled!
Elnyomom a bánatom,
Hülye szívem nem hagyom.
El vetted a lelkemet,
Sötétbe dob mindened.
Mondanám,hogy ég Veled,
De mámorba égve kérlellek.
Miért e kín?
Miért e fájdalom?
Hisz megfogadtam,
Bántani magam soha többé nem hagyom!
Zizi
