" Az Idő"
Úgy várlak, mint háborúból haza térő szerelmét a kedvese,
Úgy várlak, mintha nem lennék a holnap nyertese.
Úgy várlak, nem alszom éjjeleken át,
Úgy várlak, nem eszem Nélküled vacsorát.
Karjaidba ugrok, ha látlak majd újra,
Édesdeden alszok mellkasodhoz bújva.
Látom majd a holnapom nyertes leszek újra,
Ambrózia lesz étkem csókjaidtól újra.
Diadal ittasan kacagunk a múlton,
Buja vágyakkal bőröd alá kúszom.
Zizi
