Utazóm


2019.ápr.24.
Írta: (P)Zizi8 Szólj hozzá!

Fáj II. Illúzió

-Majd idővel helyre rakjuk a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen! 
Mondtad, írtad, elhitetted Velem. Tudtam, tudom, hogy Nekem fog fájni. Mondtam, írtam. 
Most eltűnsz és azt írod, illúziót kergetek! Abban élek, értenéd, ha beszélnél Velem. Illúzió, amivé Te manifesztáltad magad! Illúzió, ami még életben tart. Megfogadtam jó kislány leszek, mert Szeretlek, mert nem  tudok másra úgy gondolni mint Rád, mert azt hiszem régen el szúrtam, mert tanultam belőle, mert nem akarom elkövetni ugyanazokat a hibákat. Erőm még van, és kitartásom is. A múltat el nem törölhetem, de élhetem másképp a jelenem. Zavart, hogy új életet próbáltam kezdeni, aminek már nem voltál részese. Most már esélye nem lesz Senkinek. Meddig...majd eldönti az idő, meddig majd ha Valaki képes lesz arra, hogy ezeket az érzéseket Belőlem kiváltsa. Az Én illúzióm a levegő, a levegő amihez kötődök mert levegő nélkül nem lehet élni. Várj hónapokat lélegzetvétel nélkül! Nem menne ugye?  Nekem  sem, illúzió nélkül !
  
Zizi 

Emlékfoszlányok

Nem feledett emlék, 
Kedves szösszenet. 
Mélyről jövő érzés 
Rabul ejtette lelkemet. 
  
  
Először jöttél Értem, úgy, hogy nem csak a szoba mélyén egymásba simulva töltjük az időt. Meg voltam illetődve, pedig már ismertük egymás testét, minden porcikáját, Nem voltál már idegen, de lelked mégis. Ez most valami más lesz, valami másképp lesz. Kavarogtak az érzéseim, de Te csak mosolyogtál miközben Én úgy éreztem mintha első randink lenne. A gyomromban akkor is mint állandóan mikor a közelembe voltál pillangók repkedtek, de valami más volt, nem tudtam megszólalni. Ritkaság mivel többnyire be sem áll a szám és csak csacsogok. Abban a pillanatban végre kicsit többnek éreztem magam, többnek, mint egy éjszakai szexpartner. Úgy gondoltam végre történik valami, végre több is lehet az egészből. Előtte szinte sosem láttál normálisan felöltözve, csak mindig valami szexi szettben, ami általában nem sokáig volt Rajtam. De most nem ez volt a lényeg, hanem a jelenléted. Sziporkáztál, mint mindig, mosolyogtál a zavaromon. Igen Zavarba voltam nagyon. Terv szerint az úticél Pozsony volt, vacsorával egybekötött vásárlás. Az sem érdekelt volna, ha lemegyünk a térképről csak Veled lehessek. Útközben mutattad merre élsz, mennyire vagy távol tőlem és csodáltalak érte, hogy valahányszor meglátogatsz nem kevés utat teszel meg de mégis valamilyen oknál fogva megteszed. Megálltunk tankolni s ahogy kiszálltál az autóból csak bámultam utánad csodálattal, alaposan megfigyelve minden apró és számomra különleges mozdulatodat, ahogy picit ferdén tartva a vállad, fejed oldalra billentve, kutatsz a farzsebedben a tárcád után. Megcsodáltalak és magamban hálát mondtam az égnek, és megköszöntem, hogy az életembe keveredtél. Jobb volt, mint egy lottó ötös, bár azért sem sírtam volna, ha megnyerem. Ez a történet az életem főnyereménye egy olyan emlék, ami mindennél többet ér a világon. Új életet kaptam és köszönöm Neked. Végre úgy éreztem bízhatok egy férfiban s tisztelhetem. Tovább folytattuk utunkat Pozsonyba és Én élvezettel meséltem a régebbi élményeimet, mikor néhány évvel előtte ott jártam és mutogattam mit ismerek a számomra már egyre csodásabb városban. Csodásabb miattad. Shoping. Bevetettük Magunkat egy nagy áruházba, ahol az épp készülőfélben lévő házadhoz vettünk pár dolgot. Többek között egyike volt azoknak a dolgoknak amiért csodáltalak és tiszteltelek az, hogy mennyire szorgalmas vagy és ügyes. Egy igazi Férfi, aki nem hív szerelőt, ha elromlik valami a ház körül, hanem szó nélkül meg csinálja. Nem egy lusta töketlen szépfiú. És még humora is van, és igen az ágyban sem épp elveszett kisfiú. Tökéletes minden téren.  
Zizi  

Álom vagy valóság?

Gyertyafény és lány zene, finom borok, sajtok, szőlő, süti, a romantika tárháza. Minden este így vártalak mikor jöttél. Finoman, frissen, illatosan üdén mindig a legszexibb fehérneműben, hogy elcsábítsalak mert ez volt a kívánságod és eleget akartam tenni Neked! Csak Neked! Minden várakozással töltött perc túlfűtött és felcsigázta a vágyam irántad. Nem számított mennyire érsz későn hozzám, nem volt lényeges korán kell e ébrednem, csak az számított, hogy a karjaidban érjen a reggeli nap első fénye és az éj leple alatt karjaid közt érjen utol az álom. Aludni nem akartam soha mikor mellettem voltál hisz a valóság csodásabb volt, mint az álmodozásra elpazarolt idő. Ki akarna aludni, álmodozni, ha a valóság minden álmot, vágyat felülmúl? Maradtam a jelen varázslatos világában csak ott, csak akkor, csak Veled. Úgy kimondanám s leírnám a Neved! De megkértél 
- Zizi Ne tedd!  
Nem teszem kiléted titok leple alatt féltve Őrzöm. Akkor is, ha ez a teher elnyom mindent bennem. Nagy most ez a teher a szívemnek súlyos, gyötrődőm álmomban és ébren minden Nélküled eltöltött létben. 
Zizi 

Drágakő

Jól tudom, hogy nem vagyok más csupán egy lehetséges opció, amit felvéstél a képzeletbeli noteszodba, mint rovásírást a kőtáblán, mit előhúzol mikor már nincs más. Egyszer majd kiásol a homokból és mint egy ereklyét leporolsz és felfedezed rajta a megkopott egykoron csodásan ragyogó, még mindig vörösen izzó drágaköveket. A szívem millióra tört apró szilánkjait, amik egykoron csak Neked ragyogtak a legfényesebben a világon. Szedegeted majd a szilánkokat óvón s féltőn és majd egyenként milliméterenként próbálod a helyükre illeszteni az apró itt-ott puha bőrödön sebet ejtő darabkákat, De sehogy sem sikerül, nem illeszkedik, mert itt-ott hiányzik már egy darab belőle. Egy -egy darab melyeknek nevük van. Remény, hit, szeretet, tisztelet és a Te Neved! Ezek Nélkül már sosem lesz ugyanaz a csillogó drágakő. Össze ragasztod és örülsz majd, hogy majdnem teljes. Majdnem. Csak épp pont a lényeg veszett el belőle, a lényeg, amitől tökéletes és értékes. Akkor majd eszedbe jut régi fénye s tudni fogod mikor kezedben tartod az nem más csupán a töredéke. Tudni fogod s érteni s majd nagy becsben fogod tartani, mert mi egykoron eltört azt már nem lehet megjavítani. Talán hullatsz majd értem egy könnycseppet, talán felcsendül a lelkedben egy megkopott dallam, mit szívem egykor Neked játszott minden egyes pillanatban.  
Zizi 

Múló állapot

Minél többet írok és gondolkozok annál inkább rá jövök, hogy a csoda nem benned van, hanem bennem és a gondolataimban, mert képes vagyok felruházni Téged a mindenség hatalmával felettem. Téged, aki hetekre, hónapokra képes elfeledni és egyik napról a másikra az életemből kilépni. Igazából nem is vagy akkora csoda, csupán egy ember, aki mellett Én lettem ostoba. Mert vágytam a jóra, a szépre az álmaimra. Amit Te megtestesítettél Én pedig elhittem mert el akartam hinni. Néha kósza napjaidon eszedbe jutok, de az Életed része mégse Én vagyok. Ne adjam fel mindenki ezt mondja az emberek a média csöpögős idézetek élet stíl...mindenhol ezt látom. Legyek erős, legyek önálló. Az vagyok, de ez is mint minden más csupán mulandó.  
 Zizi

" Az Idő"

Úgy várlak, mint háborúból haza térő szerelmét a kedvese, 
Úgy várlak, mintha nem lennék a holnap nyertese. 
Úgy várlak, nem alszom éjjeleken át, 
Úgy várlak, nem eszem Nélküled vacsorát. 
Karjaidba ugrok, ha látlak majd újra, 
Édesdeden alszok mellkasodhoz bújva. 
Látom majd a holnapom nyertes leszek újra, 
Ambrózia lesz étkem csókjaidtól újra. 
Diadal ittasan kacagunk a múlton, 
Buja vágyakkal bőröd alá kúszom. 
Zizi 

Napi bölcselet

Kommunikatív emberként, könnyen és gyorsan kötök barátságot, bárhol és bármikor a világban. Legyen szó szórakozásról, vagy csak egy hivatali rendezvényről, sosem távozok új barátságok, ismeretségek nélkül sehonnan. Átok és áldás is egyben, mert vannak, Akik többet gondolnak egy-egy ismerkedésbe, mint ami valójában. Van, hogy ezzel embereknek csalódást esetlegesen fájdalmat okozok, mert Ők többet képzeltek bele legyen az akár fiú akár lány. Mindkét nem képviselői közül kerülnek ki emberek, akik szimpatikusak a számomra. Szeretem az embereket, nem kategorizálom be Őket etnikai, vallási vagy bármilyen saját nézetei miatt. Miért is tenném? Ki vagyok Én, hogy bárki felett ítélkezzek? Én csak egy ember vagyok a millióból, aki szintén megvívja a napi csatáit ahogy mindenki más. Ítélhetnek ezért? Éli bárki is az életemet? Nem ahogy Én se másét. 

Zizi 

Előtted

Lecsupaszított testemmel s lelkemmel hiányodtól megszédülve állok most eléd,
Hátra hagyva  a régmúlt fájdalmait,szenvedéseit tiszta szívvel,szerelemmel.Batikolt szemöldök, műmell, mű haj, mű száj plaza cicák, üres fejek ezt kergeted ez kell Neked. Hiába meztelen az Én testem s lelkem, Te lelketlenül bánsz ezzel a kinccsel. Ez minden mit Néked adhatok,nem kell nevetve eldobod, Én pedig  csak  tovább álmodok.






                            Álmomban 

- Rengeteg ember Körülöttem egyetlen hömpölygő vonagló elegyé formálódva csavarták, tekerték magukat a zenére. Üvöltött a hangszórókból a latin temperamentumos kéjjel és vággyal fűszerezett ritmus. Én utat próbáltam törni az emberek forgatagában, hogy megálljak végre pár percre, és kifújhassam magam. Tekintetem felemeltem az ember tenger fölé, mikor megakadt egy ismerős Ragyogó barna szempáron. Egy számomra ismerős és mély érzelmeket felszabadító tekintet. Barna kócos égbe meredő hajtincsek keretezték tökéletes arcát, kedves szemei csillogtak a sötétben és késként fúródott a tekintete az enyémbe. Szívemig, csontomig hatoló dermedt tekintet láthatóan ugyan annyira meglepődött, mint jómagam. Ő volt az az egyetlen szempár, amit minden nap minden órájában vágytam látni, az elmúlt években. Azt gondoltam soha nem látom már az életemben és most vegyes érzelmekkel blokkol le a látványa. Ledermedtem, mikor közelebb lépett tekintetem folyamatosan fogva tartva. Ugyan azon a bársonyos hangon ugyan azzal a hatalmas, gyönyörű mosollyal az arcán súgta a fülembe  a nevemet és karolta át a derekamat s húzott magához erősen közel. Arcomon legördült néhány könnycsepp az örömtől a vágytól, amit soha senki nem tudott azóta sem előcsalogatni belőlem. Ismerős az illat a mozdulat, az acélos erős ölelése újra lángra lobbantották a szívemben a szikrát. Majd lassan táncolni kezdünk, erotikusan, finoman könnyedén hozzásimulva itt-ott finom érintések kósza elegyében. Égett a nyakam forró leheletétől borsózott a bőröm minden apró érintéstől. Lüktetett a vér az ereimben pezsgett és őrült tempóban ugrált a szívem. Hideg verejték csordult le a mellemen a fülledt helységben alig kaptam  levegőt. Le akartam tépni magamról  az összes ruhát felnéztem Rá a gyönyörű szemeire szám  csókra nyílt már....de ekkor felébredtem

Zizi
süti beállítások módosítása