Elmúlás
Nincs már több kérdésem, s nincs már mit mesélnem.
Elfogyott a türelmem, a lelkesedésem.
Falakba ütközök úttalan utakon, mit hőn áhítottam,
Tőled meg nem kapom.
Vágytam szavaidra, vágytam ajkadra,
Testedre, lelkedre.
Mit kaptam fájdalom s szeretet furcsa elegye.
Nem tudom mit érzel, szavaid titkolod.
Érzés, ami kínoz alább hagyott.
Mint tavasszal a rügyek virágba borulnak,
A lelkem elhalkul s nem mar már a bánat.
Süket füleid, vak szemeid nem hallanak nem látnak.
Elengedem az érzést, édes csók a halálnak.
Zizi
