Egyszer majd
Egyszer majd porrá s hamuvá vállnak a képek,
Egyszer majd meggyötör az élet.
Egyszer majd törlődik a fájó emléked,
S egyszer majd olvasol egy verset,
És az idézet, előhoz egy érzést, egy elfeledett Embert.
Feledett Embert, ki szeretett téged.
Egy Nőt, aki más volt, Egy Nőt, Aki szeretve ölelt, csókolt.
Édesebb csókot, mástól hiába vártál,
Szeretőbb ölelést, Senkitől nem kaptál.
Mindezt a szenvedélyt és vágyat irántad, Senkitől nem kaptad.
Igaz szeretetet, odaadást csak egy igaz szívtől kaphatsz.
Zizi
