Az emberek élete döntések sorozata, hogy jól döntünk e azt csak később tudjuk meg. Akkor és abban a pillanatban az tűnik helyesnek. Meg bánhatjuk vagy jól is elsülhet. De mikor meghozzuk a döntést el is indultunk azon az úton és az élet a sors abba az irányba kezd el terelgetni. Fájni fog? Lehet de tudjuk, hogy meg kell tenni. Ha nem döntünk az is egy döntés. Hazudunk magunknak, hogy majd jobb lesz, hogy majd meg változik minden, de helló mégis mitől változna, ha egy év alatt nem történt semmi? Várunk és közben szép lassan eltelik az életünk. Várunk de mire?Miért?Hozhatunk egy megalkuvó döntést, hogy nem tartunk ki tovább egy eszme iránt, egy cél miatt és feladjuk,megalkudunk és beérjük annyival amit épp kapunk. Mert legalább valamit kapunk. De nem lesz az ugyan olyan szenvedés a megalkuvás, mint a szinte elérhetetlenért való sóvárgás? Várjak még? Álltassam magam még évekig? Nehéz de ha feladom meg sem próbáltam inkább nem engedem csak lazábbra fogom a figurát. Erős vagyok kitartok mert akarom, kitartok mert tudom s érzem meg kapom.Megérdemlem.Kitartok a döntésem mellett mert hallgatok a megérzéseimre. Hiszek magamban. Hiszek a szívem szavában. 
Utolsó csók volt ,mit ajkaimra leheltél,
Könnyű úgy szeretni Valakit,ha minden nap mellette lehetsz,de mennyire tudod imádni mikor csak lopott idők vannak számodra,hogy meg mutathasd igaz szereteted?Mennyire tudod szeretni ha távol van?Állandó hiányától szenvedve mégis visszavonhatatlanul rajongva szeretve?Meddig lehet így kitartani?Mennyire lehet Valakit így szeretni,hogy mindent kibírjon?Meddig képes kitartani egy feltétel nélküli szeretet?Azt hiszem mindaddig amíg valami vagy Valaki meg nem hal.