Nagyon Rossz első és utolsó randi
A leg- borzasztóbb első és egyben az utolsó Randi
Korunk népbetegsége és egyben civilizációs probléma egy olyan dolog ami egyben áldás és megkönnyíti az életünket, másrészt földbe tiporja emberi mivoltunkat, nem más mint az internet. Szinte kézzel fogható közelségbe hozta az embereket egymáshoz és ugyan ilyen tempóban zihál szét családokat az egyre népszerűbb társkeresés online világa. A rohanó világunk egyre jobban kiszorítja az intimitást és személyes véletlen Össze találkozásokat a szupermarketben, az utcán vagy bármilyen,,régi módi" akár romantikus szituációkat. Ehhez fűződően saját bőrömön sikerült tapasztalni mennyire romlott a mostani társadalom. Sok munka, kevés szabadidő, állandó rohanás rendre rosszabbnál rosszabb kapcsolatok egy napon Engem is el vezettek a társkeresés ennek a leg- egyszerűbb módjához. Egy unalmas fülledt forró nyári estén felcsaptam a laptopom és bőszen keresgélni kezdtem a világhálón megtalálható egyik népszerű alkalmazásán. Volt ott minden jó mi szem szájnak ingere és persze olyan is ami nem. Ezeken a profilokon gyorsan túl lapoztam mintha csak valami húspiacon válogatnék. Ez túl ilyen, ez túl olyan, hmm ez talán jó lehet, és meg akadt a szemem egy adatai alapján Magas értsd: 195-cm fotója alapján jóképűnek mondható már -már túl szép, hogy igaz legyen kategóriájú fiatalemberen. Elolvastam minden adatot amit meg osztott a nagyérdemű közönséggel, amiből majd Ő is ilyen húspiac jelleggel fog válogatni. Aztán folytattam tovább a keresgélést. Lapozgattam tovább a profilok között mígnem felvillant egy kis sárga pötty az üzenetek mappában. A jóképű úriemberünk bizony érdeklődést mutatott az irányomban. Meg lepett, hogy ennyire gyorsan reagált hisz csak pár perc múlt el mióta alaposan szemügyre vettem. Első egy-két mondata után még szimpatikusnak is tűnt ezért szívesen csevegtem vele. Azonban volt valami furcsa érzésem mialatt szinte már-már riport alanynak éreztem magam a feltett kérdés sorozatok miatt. Értem Én csak úgy lehet meg ismerni Valakit ha kérdezünk válaszolunk oda vissza. De kérdem Én biztos, hogy Ő ül a gép túlsó felén? Tudhatom, hogy nem e egy pszichopata elmezavaros ember aki itt éli ki a perverz vágyait mert talán otthon nem kapja meg? Fogalmam sincs, ezért kissé vonakodva osztottam volna meg Vele bármilyen személyesebb információt a kilétemről kapcsolatban. Jobb az óvatosság mint esetleg pórul járni mert vakon meg bízok egy számomra még mindig idegen Férfiban. Tehát volt ez a furcsa megérzés, de mivel a Szüleim jó modorra neveltek nem akartam bunkó módon lerázni és tovább beszélgettünk bízva benne, hogy talán valamivel el tudja nyomni bennem a kétségeimet a személyével kapcsolatban. Itt-ott sikerült is, csevegtünk pár órát sablonos dolgokról néhány poént el sütve oda -vissza dobtuk a labdát. Jó volt arra, hogy épp el telt az idő mégse magányosan valami agysorvasztó filmet néztem hanem ismerkedtem. Néhány napig így folytatódott, esténként beszélgettünk a semmiről mert tartalmilag még mindig nem nyilvánult meg ezekből ki milyen ember is valójában. Mindenki el mondott annyit amennyit akart vagy amennyit úgy gondolt, hogy érdemes de semmi több és bennem még mindig bennem volt az a furcsa megérzés. Az úriemberünk nonstop bombázott egy esetleges Randi lehetőségével amelyre Én rendre nemet válaszoltam...mert az a furcsa érzés..Még napokig írta a semmit Én pedig válaszoltam semmivel a semmire és már untam, idegeimre ment. Szépen töröltem is magam az alkalmazásról miután rájöttem ez nem az Én világom. Én ennél többre vágyom tartalmasabbra arra az igazi WAOO érzésre, amikor össze akad a lábad mikor meg látod a nagy Őt és lerészegülsz a jelenlététől. Mikor a gyomrod remeg és szóhoz sem jutsz csak bújnál hozzá szorosan egészen a bőre alá, eggyé válni Vele örökkön-örökké. Erre vágyok nem a sablonos kérdésekre és nem az olyan emberi értékrendeket nem tisztelő véglényekre akik egy Szia után küldik magukról a meztelen képek sorozatát mint porfóliót egy pornó film cating-ra. Így szépen Angolosan távoztam a húspiacról. Történt egy hosszú kimerítő napom végén, hogy az a furcsa érzés újra hatalmába kerített midőn meglepetten konstatáltam miszerint az a túl szépnek tűnő, jóképű úriember megtalált szintén az internet egyik már pöcegödrévé süllyedt népszerű baráti közösséget fel karoló alkalmazáson. Jöttek megint a bombázások a találkozásra buzdító felkérések és az a furcsa érzés...Addig-addig szekált míg végül is igent mondtam. Gondoltam ha hagyom magam hamarabb szabadulok és ha nagyon rossz lenne a randi még mindig simán le tudok lépni és ha esetleg valami elme roggyant nyilvános helyen csak nem mer tenni semmi rosszat Velem. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam magamat át adni a készülődés és várakozás idejének. Valamikor az este folyamán meg is érkezett és végre meg tudhattam a furcsa érzés okát. Szépen csinosan felöltözve, hajam belőve leheletnyi smink nem vittem nagyon túlzásba csak mégis neve legyen a gyereknek hátha még valami jó is kisülhet a dologból. Szépen le tipegtem az utcára magamra erőltettem egy kis mosolyt de amikor ki szállt az autóból a szám egyszerre görbült lefelé és felfelé aztán hangos harsánynak épp nem mondható annál inkább sátáni kacajnak, ami kitört belőlem az úri emberünk láttán. Abban a pillanatban megértettem a furcsa érzés okát! A nevetésem már inkább Saját magamnak szólt és a szituációnak amibe sodortam Magam azzal, hogy nem hallgattam az intuíciómra. Kellett volna! Az úriember bár már ez a szó sem igazán érdemes, hogy erre a véglényre használjam mert láss csodát az a Valaki még hírében sem volt annak a személynek akit Ő árult a húspiacon. Azt hittem rosszul látok, vagy valami ármány történt, köszönés Nélkül be néztem az autóba röhögve és meg kérdeztem hol van a haverod? Mert nem Vele beszélgettem a neten aki kiszállt az autóból. Akit vártam fehér lovon szőke herceg kategória volt, e helyett ki kászálódott egy hmm a maga 160 cm-ével majdnem törpének nevezhető kicsi béka. Uram bocsáss a jelzőért de már Önmagában is szégyen, gyalázat, hogy nem meri magát felvállalni de kierőszakol egy randit ahol még van mersze meg jelenni teljes tudatában annak, hogy nem Őt vártam. Próba szerencse? Nem is értem mi zajlik az ilyen emberek fejében mikor ki eszelnek egy ilyen orbitális nagy átverést? Azt viszont tudom mi járt az Én fejembe. Veszekedni nem voltam képes a röhögő görcstől amit kaptam a látványtól így szépen minden magyarázat nélkül el döntöttem, hogy még esélyt sem kap arra se, hogy a miérteket meg magyarázza..sokkolt a helyzet és a tudat mikre nem képesek egyes férfiak. Hátat fordítottam és vissza mentem a házba Ő pedig ahogy jött úgy is ment. És így lett a rémes első randiból az utolsó is egyben, mert utána soha többé nem beszéltünk nem is keresett és ahogy a furcsa érzés Ő is ugyan úgy a múlté lett.
Zizi
