Újabb rémálom!
Két távoli homályos foltot látok egy sziklaperemen, ölelkezve két ember a vízesést csodálja, szerelmesen. Én pedig csak zuhanok, sodródom a hatalmas víztömeggel sebesen a végem felé.
Kitisztulnak a homályos arcok, s megpillantom az Életem legfontosabb személyét Téged! A pillanat alatt erős karok ragadnak magukhoz, s akkor érzem, már az öledben vagyok. Erősen szorítasz Magadhoz, még ha már nem is vagy Velem, Te mégis meg mented az életem. Szaporán lélegzem, kapkodom a levegőt, Újra Te csókoltál belém életet és erőt!
Már nem félek mert Te adsz Nekem hitet és erőt! Tudom Nekem mindig itt leszel, ha távol is vagy, de nem engedsz el! Van egy kéz mi elkap, mielőtt a halál elragad!
Köszönöm, hogy létezel!
Zizi