Álom vagy valóság?

Gyertyafény és lány zene, finom borok, sajtok, szőlő, süti, a romantika tárháza. Minden este így vártalak mikor jöttél. Finoman, frissen, illatosan üdén mindig a legszexibb fehérneműben, hogy elcsábítsalak mert ez volt a kívánságod és eleget akartam tenni Neked! Csak Neked! Minden várakozással töltött perc túlfűtött és felcsigázta a vágyam irántad. Nem számított mennyire érsz későn hozzám, nem volt lényeges korán kell e ébrednem, csak az számított, hogy a karjaidban érjen a reggeli nap első fénye és az éj leple alatt karjaid közt érjen utol az álom. Aludni nem akartam soha mikor mellettem voltál hisz a valóság csodásabb volt, mint az álmodozásra elpazarolt idő. Ki akarna aludni, álmodozni, ha a valóság minden álmot, vágyat felülmúl? Maradtam a jelen varázslatos világában csak ott, csak akkor, csak Veled. Úgy kimondanám s leírnám a Neved! De megkértél

- Zizi Ne tedd!

Nem teszem kiléted titok leple alatt féltve Őrzöm. Akkor is, ha ez a teher elnyom mindent bennem. Nagy most ez a teher a szívemnek súlyos, gyötrődőm álmomban és ébren minden Nélküled eltöltött létben.

Zizi

Címkék: Kedvencek, Hangoskönyv

Drágakő

Jól tudom, hogy nem vagyok más csupán egy lehetséges opció, amit felvéstél a képzeletbeli noteszodba, mint rovásírást a kőtáblán, mit előhúzol mikor már nincs más. Egyszer majd kiásol a homokból és mint egy ereklyét leporolsz és felfedezed rajta a megkopott egykoron csodásan ragyogó, még mindig vörösen izzó drágaköveket. A szívem millióra tört apró szilánkjait, amik egykoron csak Neked ragyogtak a legfényesebben a világon. Szedegeted majd a szilánkokat óvón s féltőn és majd egyenként milliméterenként próbálod a helyükre illeszteni az apró itt-ott puha bőrödön sebet ejtő darabkákat, De sehogy sem sikerül, nem illeszkedik, mert itt-ott hiányzik már egy darab belőle. Egy -egy darab melyeknek nevük van. Remény, hit, szeretet, tisztelet és a Te Neved! Ezek Nélkül már sosem lesz ugyanaz a csillogó drágakő. Össze ragasztod és örülsz majd, hogy majdnem teljes. Majdnem. Csak épp pont a lényeg veszett el belőle, a lényeg, amitől tökéletes és értékes. Akkor majd eszedbe jut régi fénye s tudni fogod mikor kezedben tartod az nem más csupán a töredéke. Tudni fogod s érteni s majd nagy becsben fogod tartani, mert mi egykoron eltört azt már nem lehet megjavítani. Talán hullatsz majd értem egy könnycseppet, talán felcsendül a lelkedben egy megkopott dallam, mit szívem egykor Neked játszott minden egyes pillanatban.

Zizi

Címkék: Kedvencek, Hangoskönyv