Kell Nekem vagy sem? Ha az eszemre hallgatnék a nem lenne a válasz, de Engem a szívem a lelkem vezérel. Nem kellene éreznem sokkal könnyebb lenne az életem. Akkor jöttem rá, hogy veszélyes vagy mikor meséltél a középiskolai éveidről. Már akkor is nagy zsivány voltál, simlis és veszélyes, de mindezek tudatában vonzott ez a rossz fiú mindennél jobban. Nem ellenem cselekedtél rosszat így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Viszont tudtam vigyáznom kell Veled, mégse tettem. Próbáltam de addigra beléd szerettem. Hiábavaló volt mások véleménye és tanácsa elragadtál és azóta sem tudok ebből az érzésből szabadulni. Tudtam, hogy majd fájni fog, tudtam, de nem érdekelt csak akartalak még ilyen áron is. Azt hiszed nem tudtam semmit? De igen mindent jól tudtam csak nem érdekelt nem hagytam erőt a rossz érzésnek csak arra fókuszáltam mennyire a fellegekben járok mikor Velem vagy és nem számított akkor semmi más csak az a perzselő szenvedéllyel teli szinte már gyilkos vágy és ösztön, ami eltörölte minden addigi szenvedésem. Érzések, ösztönök, félelmek nem számított csak, hogy lássalak. Nap –nap után vártalak és vágytalak és Te hagytad, sóvárogtál az érzéseim iránt, de nem eléggé nem eléggé ahhoz, hogy több légy egy jó ismerősnél, Aki több mint barát, több mint egy szertő de nem elég ahhoz, hogy a társad legyen. Titkon talán még mindig vágysz rá, Rám máskülönben minden kapcsolatot megszüntetnél Velem és nem jönnél, nem keresnél. Nem tudom mit tegyek vagy mit ne? Másnak azt tanácsolnám hagyd a fenébe, igen ám de az nem olyan könnyű, ha az ember igazán szeret...
