Szép most kint e tájék,mert le esett a hó,
Emlékek jönnek elő,melyre nincs is szó.
Tűnődöm a lelkem mégis miért fájó?
Emléked mi vissza húz a sötét árnyból.
Távol jársz  már régen,el tűntél az éjben,
Látnálak már újra fennt a magas égben!
Elmémbe zártalak nagyon-nagyon mélyen,
Kőbevésett Átok így érzek  már régen.
Neked Szól  e kis vers,hisz  csakis Te érted,Ha az első  betűket másképp nézed!
Remegő testem,két erős Karod Ölelésében!

Zizi