Egy egész évnyi  szenvedés fájdalma szakadt ki  Belőlem,robbanásszerűen és törtek utat patakokban a könnyeim, minden kínt megpróbálva elmosni  ami  a lelkem végső  pecsétjét hivatott eddig szolgálni.Minden egyes könnycsepp egy-egy fájdalmat szimbolizálva gurult végig arcomon,szívszaggató sírásom,zokogásom betöltötte a kicsiny lakásom terét.Testem reszketett,remegett, az élet mocskában fuldokoltam,de nem  bírtam tovább.Egy éven keresztül  egyszer sem sírtam még ily keservesen,fájdalmasan.Nem tudtam meg gyászolni és megsiratni az  elmúlt szerelmeket,az elveszített gyermekemet,az Engem ért sértéseket, és most végre elő robbant belőlem.Órákon  át tartott és csak lassan szelídült csendes nyöszörgésbe.Hangom lassan el csuklott midőn  vigaszt találtam egy gyengéd Ölelésben.Egy abban a keserű pillanatban számomra a világot meg mentő  Bástyát jelentő Ölelésben.Ezzel elmúlt egy fájdalmas időszak,egy ujabb nyomot hagyva a lelkemen mint azelőtt már sok minden.

Zizi